Vissza az előző oldalra
A teraszról nézni végig
A szegedi születés? Lázár B. András 2007 óta rendszeresen publikálja verseit különböz? folyóiratokban, ám önálló kötetét még csak idén adta ki, A teraszról nézni végig címmel. Ennek alkalmából került megrendezésre egy könyvbemutató a Grand Caféban, a költ?vel Péczely Dóra, szerkeszt?-kritikus beszélgetett.
A legtöbb versben a lírai én E/2-ben beszél, ráadásul olyan érzést keltve, mintha a messzi távolból emlékezne vissza mindarra, amit elmond. Különösen az els? ciklusban, mely a Családi albumból címet viseli, támad olyan érzése az olvasónak, hogy egy sokmindent megélt id?s ember önmagának címzett naplóbejegyzéseit olvassa. Péczely Dóra ezt a ciklust Kosztolányi Dezs? A szegény kisgyermek panaszai cím? kötetéhez hasonlította, számomra azonban hiányzott az a valami, amit?l a versek a végtelenül leegyszer?sített, már-már prózai beszédmód és a feltehet?en tudatosan kispórolt verstani és egyéb bravúrok ellenére is megállnak a vers-lábukon.
Jellemz?, hogy mottókat és ajánlásokat használ kiindulópontként, - utóbbiból a középs? ciklusban három is szerepel - érdekes azonban, hogy szinte csak férfiaknak. A Fehér lapjaim versei átmenetet képeznek a Családi albumból-t átszöv? múltidézés és a kötetzáró ciklus szerelmes versei közt, tehát a gyermek és – mivel a feln?ttkor kezdetét Lázár B. András szerint életünk párjának megtalálása jelenti – a feln?tt között. Így a kötet mintha egy életutat járna be, a feln?tté válás folyamatának állomásairól tudósít objektíven, de talán túl szenvtelenül.
A költ? két olyan témát nevezett meg a beszélgetés során, melyek kézenfekv?ek lennének, mégsem ír róluk. Az egyik Szeged városa, melyr?l azon egyszer? oknál fogva nem ír, hogy nem szereti annyira. Annak ellenére, hogy születése óta ebben a városban él, sosem tartotta magát valódi szegedinek, sosem volt várostudata, ellenben Péccsel visszavonhatatlanul szerelembe esett. A másik a balesete, és az azt követ? hosszabb kórházi „fogság”. Ezt a témát szándékoltan kerüli - úgy érzi, nem a vers a legmegfelel?bb forma ehhez a témához -, inkább a próza m?nemével próbálkozik, „csak el?bb meg kell tanulni prózát írni”.
A beszélgetést Péczely Dóra esszé-ruhába öltöztette – talán saját szórakoztatására, rajta kívül ugyanis nem sokan élvezték -, kérdései elé néha odabiggyesztette a számozást („Kérdés tíz, cé.”). Végig érezhet? volt, hogy baráti viszonyt ápol a szerz?vel, többször felemlegettek korábbi beszélgetéseket, kiemelvén fontosabb momentumokat, vagy csak egy-egy kérdés eredete szorult némi magyarázatra.
Lázár Bence András fiatalkora ellenére máris önálló verseskötettel rendelkezik, ám kérdéses, hogy vajon kiállja-e a kötet a kritikusok kereszttüzét.
