Vissza az előző oldalra
Egyéjszakás kaland
Akárcsak a legjobb barátod: vicces és mindig meg tud nevettetni, ugyanakkor tele van meglepetésekkel, így sose hagyja, hogy unatkozz. Dyga Zsombor legújabb filmje, a Köntörfalak pont ilyen. Társaságában könnyen feloldódunk és jól szórakozunk. Nincs er?lködés, feszengés, értetlenkedés.
Szerepl?ink a nyitó jelenetben mégis hasonló érzésekkel küzdenek. Egy kissé kínos hangulatú randin vagyunk, ami Zoli minden igyekezete ellenére sem alakul túl fényesen, hiába próbálkozik a helyes Esztinél. Valahogy mégis felkeverednek Eszti és bátyja közös lakásába, noha alig ismerik egymást, így hát csak beszélgetnek, beszélgetnek, egyre többet megtudva egymásról. Az ismerked?s estébe kés?bb a bátyj, Gábor is becsatlakozik. Kártyáznak egy kicsit, tekernek egy spanglit, jobbnál jobb zenéket hallgatnak, iszogatnak, banánturmix készül baconnel, és id?közben mindenkir?l kiderül egy s más.
Ez így leírva nem hangzik túl érdekfeszít?en, ugye? De a film nem is merül ki ennyiben. Ennek a látszólag unalmas éjszakának a sztoriját izgalmasan tálalja a rendez?, és végig olyan tempót diktál a film, ami élvezetessé teszi azt. Mindig jókor hangzik el a megfelel? poén vagy beszólás, és pont akkor gyorsít be a vágással, amikor fél?, hogy kicsit leülepszik a hangulat. De nem kell megijedni, ez nem fordul el?. Az egész nagyon lendületes az elejét?l a végéig.
További nagy erénye a filmnek, hogy nem bújik a vizuális-orgia mögé, hogy takargassa mondanivalója hiányát. Mivel ez nem is hiányzik bel?le, hiszen egy nagyon jó történetet mesél el nekünk a hétköznapiság álarca mögé bújva. De a másik végletbe sem esik át, hogy valami világmegváltó gondolattal, történettel rukkoljon el?. Ez egy átlagos történet, szerethet?, ízig-vér? hiteles figurákkal, ahol a véletlen egybeesések nem szemetszúróak, de pont elegend?ek ahhoz, hogy mégis érdekessé tegyék. Emellett pedig egy olyan szép és kellemes képi világgal rendelkezik a film, ami mentes a klisékt?l, ugyanakkor nem csap át m?vészieskedésbe sem. Megfelel? stílusérzékkel és érzékenységgel megtalálták azokat a beállításokat, megoldásokat, amik nem hatnak elidegenít?en, mégis furfangosságról árulkodnak, és a szemnek is kellemesek.
A dialógusok is teljesen hitelesek, a poénok sem csupán a trágárságból erednek, és a trágárság sem csupán elcsépelt poénként m?ködik. Minden mondat és szó jókor, jó helyen hangzik el, a megfelel? ember szájából. Mert a megfelel? színészek azok, akik megformálják nekünk ezeket a hétköznapi, mégis különleges karaktereket. Teátralitásról, eltúzott játékról itt szó sincs. Gördülékenyen következnek egymásból a reakciók, cselekvések és kijelentések.
Összességében véve muszáj kimondanom, hogy a Köntörfalak napjaink egyik legjobb magyar filmje. Ez lehet az az arany középút, melyre oly régóta várunk. Végre kilép a bugyuta romantikus vígjátékok közhelyéb?l, ugyanakkor nem lázad semmiféle önfej? m?vészieskedéssel ellene. Ez egy olyan film, ami egyszerre rendelkezik egy klassz sztorival és egy remek képi világgal, ami minden néz? számára garantálja a felh?tlen szórakozást.
