Vissza az előző oldalra
Vágyaink beteljesülésének, mindig happy end a vége?!?
„A férfiak minden n?vel le akarnak feküdni, aki tetszik nekik. Mi történik, ha ez lehetségessé válik?” Olvashatjuk az ajánlóban, a mondat els? felével teljesen egyet értek, az a n? vesse rám az els? követ, akinek még soha nem indult el a fantáziája egy helyesebb vadidegen férfit meglátva. Csak mi túl, hogy is mondjam „túllelkizzük” és feleslegesen leértékeljük magunkat. Bonyolult egy kicsit, ezért is inkább haladjunk tovább a történetben, pláne hogy a zseniális n?i színészek sokasága ellenére, ez a film mindenr?l szól csak a n?i lélekr?l nem. Ide vág, ezért itt jegyzem meg, a közönségtalálkozón elhangzott a kérdés a rendez?nek, zseniális volt: Kell-e ismerni a n?i lelket? Orosz Dénes rendez? diplomatikusan letudta: Nem tudom, érdekes és ez a legizgalmasabb benne. És akkor rögtön a még zseniálisabb kérdés: Miért pont Csányi Sándornak kell ismernie a n?i lelket? Talán mert zsáneres magyar jól men? színészünk? Sajnálom a válaszra már nem emlékszem, elvesztem már a filmben elvarratlan szálakban meg a számomra érthetetlen hirtelen kitör? tapsviharokban, csak kapkodtam a fejem, hogy mi is tetszik most, és hangsúlyozom még egyszer nem szólt a n?i lélekr?l.
De térjünk vissza a történethez: „András (Csányi Sándor) és Lilla (Tompos Kátya) fiatal pár, öt éve járnak együtt. A férfi forgatókönyvíró, aki megrendelésre tévésorozatokat ír, a n? pedig tanársegéd az egyetemen. Végre beköltöznek közös lakásukba. Úgy t?nik, minden rendben van köztük. De valami mégis hibádzik. Mintha a lényeg veszett volna ki az együttélésükb?l. Lilla esküv?t és gyereket akar, András viszont… nos, a helyzet az, hogy igazából maga sem tudja, mit akar. Lilla egyszer csak bejelenti, hogy terhes. Andrást felemás érzések kerítik hatalmukba. A következ? reggel András egy vadidegen, gyönyör? n?t talál maga mellett az ágyban… Ett?l a fordulattól kezdve a legkülönböz?bb lányokkal kerül viszonyba - ezzel együtt pedig a férfi-n? kapcsolat minden fázisát, minden lehetséges útját bejárja.” Ismételten az ajánlóból vett szöveg. A film annak ellenére, hogy nem a kedvencem a nagyjáték film m?faja, pláne ha az alkotók mellé biggyesztik a „magyar” és a „párkapcsolati vígjáték” kifejezéseket, nagyon jól indul. Izgalmasan vezetik be a f?szerepl?ket, aztán egyszer h?sünk haza ér és h?sn?nk egy másik h?sn?. De mégsem, csak egy picit más. Más, ahogy egy-egy típusú hölgy berendezi a közös lakást (lehet ezt értik az alkotók a n?i lélek rejtelmei alatt), ahogy viszonyul a terhességhez vagy a munkájuk nem az, ami volt, de valahogy mégis mindegyik Lilla. Ráadásul egy-egy motívum talán szimbólumnak is nevezhetném, kavarja tovább a szálakat, a barátok mindig ugyan azok, és mindig az aktuális Lillára emlékeznek. A közös emlék szobrocska, amihez mindegyik Lilla máshogy viszonyul. Egyre izgalmasabbá vált, ahogy bonyolódtak a szálak és h?sünk szemszögéb?l mutatva a cselekmény: hogy most mi van? Ki akkor Lilla? Csak aztán a bevált recept, ami a film marketing 
tevékenységéb?l is jól kivehet?: „a film producere: Herendi Gábor”, „a Valami Amerika alkotóitól”. Persze értem én, ez üzlet el kell adni a terméket. Nem is akarok senkit bántani, de már egy kicsit unalmas, a Duna parton elmélked? helyes magyar férfi, a hajnali Budapest látképe (félreértés ne essék, imádom Pestet), vagy a kötelez? éjszakai bárok és klubok, mi megmutatjuk. Igen mutassátok meg, de vagy még százszor. Aztán meg ne feledkezzünk a magyar zenem?vészeinkr?l. Ez egy kicsit rosszul esett, a kötelez? szex jelenet, alatt a „…szabad szeretkezni…” fülbemászó dallam. Bocsánat, de komolyan, ennyire hülyének ne nézzék már az embereket, még ha az egy magyar nagyjáték film. És nem maradhatott el az ellen pólus sem. Nem tudom, hogy a rendez? még nem dobozolta el az indexét vagy mi motiválta, de hogy minek kavarni még Liliomfi-s és Tragédiás utalásokkal, nem értem, megint csak „az én erre is képes vagyok ám” effektus vagy nem tudom minek nevezzem. El kéne dönteni, szórakoztató romantikus vígjáték vagy egy kicsit több annál vagy más, de hogy mindenb?l egy kicsi szelet, abból lesz a nagyon sok, meg a katyvasz, és az elvarratlan szálak tömkelege. Pedig olyan jól indult. De csak a kötelez? happy and maradt: H?sünk vágyai beteljesülése ellenére is az igazi Lillára talál vissza és rájön, hogy neki ? kell. Pedig milyen szép lett volna, ha mondjuk rátalál újra az igazira, de a vágyait nem tudja semmissé tenni úgy, mintha semmi sem történt volna. Mert valljuk be ?szintén magunknak, titkos kis fantáziáink mindig megmaradnak, csak egy nagyobb jó vagy valami más miatt lemondunk annak megvalósításáról. De ez nem érdekes, mert itt az új magyar romantikus vígjáték.
