Vissza az előző oldalra
Variációk érzéketlenségre
A kortárs viszonyokhoz képest kissé konzervatív színházfelfogásom kialakulásában sarkalatos pontnak tekinthet?, hogy manapság nem divat alapvet?en prózai darabok zenés blokkjait zenekarral kísérni, pedig szerintem úgy az igazi. Nem mondanám magam bennfentesnek, így csak sejteni tudom, ennek milyen komoly akadályai lehetnek - anyagi, helyhiány-béli és logisztikai fennakadásokra tippelnék így els? körben -, ám mindezek ellenére úgy t?nik, mégis kivitelezhet? valamilyen formában az ilyen, Hollós Zsófia és Eged Dalma darabjának legalábbis sikerült meggy?znie.
A szegedi Honeybeast zenekar dalait alapul véve írtak jeleneteket, szigorúan a mindennapi életb?l merítve, emberekr?l, kapcsolatokról, helyzetekr?l, viselkedésekr?l. A REÖK Palota átriumának adottságait sikerült annyira kihasználni, amennyire csak lehetett, vagyis négy színtere volt az eseményeknek: egy lépcs?sor, egy, a közönség szintjével azonos tér, egy színpad, és egy függ?folyosó. A többségében a földön, párnákon, és puffokon kucorgó néz?knek így függ?legesen is legalább olyan élénken kellett mozgatni a fejüket, mint vízszintesen – lévén a párbeszédes jelenetek nagy része ezen a négy szinten zajlott, a zenekar azonban a néz?k bal oldalánál rendezkedett be, és mind a zenei, mind a prózai részek egyaránt hangsúlyosak voltak.
Az öt színész - két lány és három fiú – minden jelenetben más-más személyiséget formáltak meg, ugyanolyan életh?en hozták a gaz csábítót, mint a naiv csábítottat, a hisztérika kitöréseit, vagy a juszt-sem-jövök-ki-a-sodromból alak h?vös nyugalmát, bár az elején még tetten érhet? volt némi túljátszás. Visszatér? esemény volt a lakásból ki-, lakásba beköltözés - a dobozolás-csomagolás egyrészt átkötésként szolgált a jelenetváltásoknál, egyértelm?sítve, hogy az adott szerepl? bár nem t?nik el a kulisszák mögött, de más jellemet ölt magára, másrészt az ilyenkor játszott visszatér? dal szövegének leképez?dése. A jelenetláncszemek felf?z?désének egyik - szerintem nagyon ötletes - módja volt, hogy az el?z? felállás szerepl?je pont akkor emelt fel és tett el egy tárgyat, teszemazt egy lámpát vagy sz?nyeget, amikor az új jelenet feltehet?leges szerepl?je el?vette és rendeltetésszer? helyére tette az eredetileg ott lév?höz hasonlatos lámpáját vagy sz?nyegét. Ezzel olyan hatást keltve, mintha egyetlen mozdulatsor két fázisát látnánk egyszerre, melyeket bár két külön személy hajt végre, egyikük az elmúlás okán cselekszik, másikuk a sok jóval kecsegtet? jöv? reményében, mégis mintha egyként mozognának.
Az emberi kapcsolatok viszontagságossága mellett olyan örökérvény? életigazságok is helyet kaptak a darabban, mint „A sör az nem megy magától. Csak ha viszik.”, vagy a „Minek a lány, ha nincs sör?”. S?t, megítélés szempontjából kevésbé jelent?s nemhivatalos közösségek - mint az olvasni mániákusan szeret?k klubja - tagjainak „kívülállókkal” vívott harcaiba is betekintést nyerhettünk – például Lány megsért?dött, hogy Fiú késett a randiról, rögtön félrelépést szimatolt, Fiú pedig mentségével, miszerint egy zseniális szöveget olvasott, csak tovább rontott saját helyzetén. Mert hát ugyan ki hinné el, hogy valakit annyira leköt egy írás, hogy teljesen megfeledkezzen magáról?
A Variációk érzéketlenségre rendkívül sokrét? darab, számos értelmezési megközelítéshez készséggel idomul, érintett témáinak sokszín?sége okán pedig egyaránt élvezhet? életkortól, nemt?l, vagy bármi mástól függetlenül. Sajnálhatja, aki nem volt ott (megjegyzem, nem biztos, hogy befért volna, így is számos állóvendég tisztelte meg figyelmével az el?adást), és csak remélni tudom, hogy megér még jónéhány továbbjátszást.
Nézd meg a Galériánkat is az eseményr?l.
