Kowa meg a Priszcilla

Leszállt az éj és végül eljutottunk a helyig. Hely a SZOTE Klub, ahova jelenleg Kowalsky meg a Vega vonzott minket. Maszatka , baráti körének egy imádnivaló szeletével, valamint Szaffi, Andi és jómagam karöltve indultunk neki az estének. Éljen a forradalom!








Már a koncert csúszása miatti bemelegítés alatt leginkább röpködtek azon címek,amiket feltétlen akartunk hallani: Zsivány balladája, Nem minden szarka…, és az én playlist-em állandó darabjai: Szentimentális bérgyilkos valamint Többet érdemelsz. Oké, nem is szaporítom a szót, várakozásaink maximalizálása nem eredményezett csalódást, ugyanis Kowáék felülmúlták önmagukat. A teljes eksztázis a Többet érdemelsz, majd  a közönség kérésére a Zsivány balladája után csúcsosodott ki. A sokadik ráadás szám után rigorózus menedzserük megrovó mondatai ellenére behívtak magukkal,(”Ha nem zavar, hogy egy ilyen szép lány ennyi büdös zsivánnyal lesz összezárva, szívesen látunk…” )közben öltöztek. Na igen, lehet irigykedni: én ott voltam, egyedül, lekerültek a fejkend?k és nadrágok, pólók repültek és autogrammok kerültek ide- oda. Rossz vagy,ha rosszra gondolsz!
Miel?tt felhevülnék az emlékek hatására, inkább szorítkozom az idézetekre:

Priszcilla: Egyre gyakrabban találkozhatunk Veletek Szegeden. Ez a tendencia valami szerencsés véletlen folytán így marad?
Kowalsky: Tényleg nem jellemz?, hogy egy nagyvárosban ugyanazon évben kett?nél többször játszunk, de a SZOTE meghívást nem utasíthattuk vissza. El?tte a JATE-ban léptünk fel, ez a szokásos helyszín, azonban mindent ki kell próbálni.
P.: És pozitív élmény?
K.: Abszolút. legközelebb erre járunk, és szét fog szakadni a ház.
P.: Igen, már a vizsgaid?szak közeledik, ez a magyarázata a viszonylag csekély jelenlév?nek…
K.: Akkor meg is van a válasz! De a szegedi tapasztalatok szerint nagyon nagy létszámra számítottunk…khmmm…bocs , csak most már nem lesz hangom…- Itt jött el a pillanat, hogy a kötelez?, eddig is nála lév? pohárka gyógy- felest elfogyassza.
P.: Egészségedre! A következ? kérdés, amennyiben nem zavaróan indiszkrét, az lenne, hogy a nyíltan vállat vallási meggy?z?désetek miatt mennyi kritikát kaptok, milyen mértékben tolerálja a társadalom?
K.: Saját magammal szemben nincs követelmény. A vallás központi esszenciája, az indiai hitben darmának nevezik azt, hogy az ember kötelessége egy olyan spirituális valóság, amit meg kell éljen. Ez az élet célja! Hogy az ember és a hozzánk hasonló zsiványok mennyire járatják le ezt, az már más kérdés.
P.: Szerintem éppen, hogy népszer?sítitek.
Itt futott be Jimmy, beleböffentve egy épít? jelleg? megnyilvánulást,amit a korösszetételre való tekintettel nem közölnék le.
K.: Le is járatjuk, de teszünk aról, hogy forradalom legyen, ezzel az egyféle néz?pontot támadjuk. A Kowalsky meg a Vega egy promóció az igazságért, a mátrix felett létez? igazságért!
P.: Zárszóként, hogy kint folytathassuk egy ital mellett kötetlenebbül, szeretném csupán önös indokokból tudni, hogy a szeptemberi maxi mellett a festészet mennyire játszik még szerepet? Számíthatunk-e új könyvre?
K.: Május tizenötödikén a Pecsában lesz a lemezbemutató, ott a festményekb?l nyílt kiállítás is megtekinthet?. Könyv az év utolsó felében jelenik meg, egy riportkönyv várható. Olyan élethelyzetben lév? személyekr?l szól, akik extrém dolgokat élnek meg. Bocs, de már tényleg nincs hangom, inkáébb folytassuk a pultnál- jegyzi meg alanyom, és amúgy is rekedtes hangja még mélyebbre válása egyáltalán nem vált hátrányára.
P.: Rendben, nem is zavarlak…
K.: Oh, nem zavarsz, és gyönyör? vagy…

Kivonultam, kézcsók és puszi után. El vagyok azóta is olvadva!
Félelmetes, hogy mennyi mindent tud jelenteni a tudat, hogy nekünk a szívünkben ott a jel. A jöv?nk úgyis egy, köszi, szeretlek  Kowa!

Priszcilla