Múzeumok éjszakája

Még es?t?l nedves noteszlapocskáim közül kibukkanó kósza prospektuscafatok mellett igyekszem a Múzeumok Éjszakáját rekonstruálni, mint a hajdani szegedi várat a F?ügyészség pincéjében…
 











Idei évünk es?ben gazdag júniusának szombatját nem illegális tudatmódosító szerekkel él? ifjak társaságában, hanem a múzsákkal körtáncot járva töltöttem. Múzeumok éjszakája volt, minden rejtett tárlat holdvilágra került, elfeledett kövek csillogtaka reflektorfényben. A már hat órai kezdet? programok kaleidoszkóp jelleggel kínáltak vidám, mesés, komoly és komor, halálos vagy haláli lehet?ségeket. Vidám kis csapatunk a F?ügyészségben kezdett, a pincébe vezet? rejtekajtón alig-alig szállingóztak az emberek. A falak a maguk szolid két és fél méteres vastagságukkal leárnyékoltak teret és id?t, mi pedig egy szerény, de rendezett tárlaton találtuk magunkat Justicia szobra alatt. Az viszont kifejezetten orr-ráncolásra adott okot, hogy az elméletileg magyarázatokkal szolgáló bácsi oly’ kifejezésekkel élt, mint „didaktikus csík”, mely a hozzám hasonló laikusoknak nem feltétlen jelent annyit, mint kellene…
Éles váltással a Kass Galériába távoztunk, ahol hamarosan a meghirdetett „Víz alatt árnyjáték” kezd?dött. A létszám itt már jelent?sebb volt, a szervezésért felel?s (kés?bb kiderült, hogy egyben f?szerepl?) hölgy azonban kéztördelésével és az „intim tér” megnevezés állandó hajtogatásával elérte, hogy lázasan menekül? útvonalat keressek, ami sajnos lehetetlenné vált a földön kucorgás miatt. A „néz?teret” amúgy is fenyegette az oda helyezett sok mécses, de szerencsére meggyújtásuk elmaradt. A kifeszített vászon el?tt féltéglák hevertek, egy budapesti tüntetés atmoszféráját hozva el, sajnálatos módon a kés?bbiekben sem éreztem át a címben foglalt árvizet. Maga a prezentáció körülbelül két- három árnyjátékos elemet tartalmazott, a fennmaradó id?ben a visszatér? technikai problémák és egy ki tudja honnan s miért el?kerül? csengetty? állandó csilingelése, a szerepl?k dobhártyaszaggató kiabálása és oda nem ill?, minden kontextust nélkülöz? énekes- táncos betétek ejtettek kétségbe. A M.F É.SZ. nevében( Magyar Fazekak Érdekvédelmi Szövetsége) nevében szót emelnék ama tag nevében, akit állandóan ütlegeltek a fokozódó kiabálás közben. A képek eközben óvodai szintre süllyedtek, például láthattunk bölcs?ben fekv? halacskát ábrázoló rajzot. Megkönnyebbülés volt kiszakadni ama „intim térb?l”!
A Móra Ferenc Múzeum viszont ezek után is képes volt felhozni a korábbi kudarcokat pozitív szintre. A szakadó es? miatti népvándorlás megindultával még mindig körbe tudtunk nézni, és kifejezett gratulációt érdemel a szervez?ség a beígért koncert el?csarnokbeli megtartásáért! Innen felpörögtek az események: a démoni ragálynak becézett pestises kiállításon feketed? végtagok, korh? jelmezek, kisfilm és könyvek taszítottak rettegésbe. Tanulságos volt, hiszen azóta még kevésbé érzek vágyat bármely vándorpatkány ( Rattus norvegicus) megcirógatására. A fülledt melegben azért maradt energia a pekingi aranyérmek megszemlélésére is (miért kell egy sportoló zokniját vagy tetriszét kiállítani? Ennyire nem lehetünk fanatikusak, ugye?). Munkácsy Mihály képei persze vitték a pálmát. A borvidékeket és a borok címkéit is b?szen áttanulmányoztam, konstruktív id?töltés, ajánlom! A „Humor által élesen” tárlat pedig kötelez?, f?leg a korábbi Fábry féle Design center törzsközönségének, a háború helyetti szeretkezésre buzdító hímzett falvéd?kkel. Kisebbeknek vagy örökifjaknak egy egész asztal állt rendelkezésre firkálható lapokkal, krétával és filctollakkal: Éljen a m?vészet szabadsága!
Zárszóként a levezetés gyanánt megtekintett ezer éves kitömött mackók, hatalmas kajmánb?rök, tatuk és sörtés tatuk népes kompániáját méltatnám: id?utazás fels?fokon! Még törpicur korunkban meredtünk élettelen gombszemükbe és rettegtünk a málló pikkely? merev kígyóktól…
Remélem minél többen voltunk bejárni a várost, mert ezt évente egyszer tehetjük meg, és ekkor megéri a rutinból kiszabadulva észrevenni a patinás épületek ifjonti hevületét és báját. A város ódon titkait ilyenkor önként tárja fel. Búcsúzóul nemcsak a múzeum el?tti szök?kút békái, de a timpanonok tetején a zászló is kacéran integetett. Jöv?re, ugyanitt, ugyanekkor!

Priszcilla